Talán picit hanyagoltam a személyes jellegű bejegyzéseket, de idejét érzem elereszteni egy ilyet is. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyik napról a másikra kreálok egy ilyen bejegyzést. Biztosan csak a friss levegő teszi. Egyik nap még itthon ülsz, bámulod az internetet elárasztó szennyt, a semmit nemmondó és tartalom nélküli üzenőfalakat. Hosszú és fárasztó munka után úgy gondolod, ideje lenne kikapcsolódni, de másra már nincs is erőd. Átfut a fejeden, ez lehet csak annak az oka, hogy túl kevés időt fordítasz önmagadra és a kikapcsolódásra. Már megszoktad, a hivatásod és a munkád az első. Hónapok óta folyamatosan előre és előre haladsz, tudod, hogy a célegyenesbe tartasz, minden sikerül, amit eltervezel. A barátaid, ismerőseid becsülnek és elismernek. De közben önmagadban feldobod a kérdést. Mégis hogy lehet azt, hogy mindenki csak “fontos” embernek tart, de senki se tart az egyetlennek. Sokan olvassátok ezt, lehet mosolyogtok is ezen. Az idei nyár óta próbáltam változtatni az életvitelemen, így is mindig nyeregbe éreztem magam. Kicsit néhol el is szállt velem a ló, túl sok volt az önbizalmam. Kihasználtam minden lehetőségem, bár tudtam ezzel egyszer valakit lehet megbántok, csalódást okozok neki talán. De a lényeg, hogy jól éreztem magam és ez még most is így van. A különbség csak annyi, hogy tegnap tényleg nem rajtam múlott az, hogy én érezzem magam a legboldogabbnak a világon.
Szekeres Barnabás - Webfejlesztő és Fotós
