Sokat gondolkoztam a napokban azon, hogy is lehet egy kiegyensúlyozott életet élni. Számos embernél, részben ismerőseim körében is a következőt látom. Rendkívül értékes és tehetségek személyek, viszont munkájukat sokan nem tudják teljes odaadással végezni. Többek közt ez visszavezethető a környezeti és egyéb társadalmi problémákra, amik felőrlik az embert hosszabb távon. De hogyan lehetséges ezt kivédeni? Mindig is azt vallottam, hogy sosem dolgozom, egyszerűen a munkámnak élek. Persze ez nyilván nem egyszerűsíthető le ennyire, nem várható el mindenkitől, hogy így vélekedjen. Az első problémát ott látom, hogy egy hatalmas döntést elhibáznak sokan, vagy éppen a döntés sohasem születik meg . Ez pedig a “Mi leszek ha nagy leszek?”. Erre a joker válasz általában a “Közgazdász leszek vagy koldus… De mindenképp pénzzel fogok foglalkozni..” . Sokan hivatásukat aszerint választják, hogy most éppen mi a “trendi” és az elkövetkezendő pár évben mi számít majd jövedelmezőnek. Illetve vannak, akik a teljesség igénye nélkül úsznak az árral szemben és azt tekintik hivatásuknak, amibe őket beleerőltetik. (Akár család, akár iskolai orientáció sokat befolyásolhat) De ne akarjuk, hogy más döntsön helyettünk. Általában elhaladunk egy nagyon fontos dolog mellett. Hivatásunkat azért választjuk, mert szeretjük csinálni. Ahhoz, hogy élvezzük életünk minden apró örömét és ne unalmas robotolásnak tűnjön, egy szemlélet kialakítására van szükség.
Egy kedves ismerősöm szavaival élve, hedonistának kell lennünk. Hajhásszuk az élvezeteket, próbáljunk ki magunkat az élet minél több területén. Gyerekkoromban mindig is programozó szerettem volna lenni. Idővel rájöttem az informatikai pálya tényleg lehetne az én világom, de nem egészen úgy, ahogy azt pár éve elképzeltem. Éreztem, valamivel többre van szükségem. A programozás önmagában túl száraz téma volt nekem. Elkezdtem modern művészetek felé nyitni, mint a design tervezés, fotózás, zeneszerzés. Sohasem éreztem magam nagy műkedvelőnek, de rádöbbentem, ezek nekem sokkal többet jelentenek, mint csak hobbi. Én ezzel szeretnék foglalkozni mindig is. Végül odáig fajult a dolog, hogy felsőoktatási tanulmányaimat (persze ha idáig eljutok egyáltalán 
) már nem egészen informatikai pályán fogom folytatni. Egyesek ezt hallva meghökkennek, hogy mi történt velem? A válasz egyszerű. Megtaláltam a helyem, tudom mit szeretnék csinálni.
Az igazat megvallva rájöttem, hogy a napi munkának, tevékenységünknek egyensúlyban kell lennie a kikapcsolódással és a pihenéssel. A legjobb amit tehetünk, próbáljuk összekötni a kellemest a hasznossal. Kulcs az egyensúlyban rejlik. Ha ezt sikerül elérnünk, meglepő változáson mehet keresztül életünk. Én személy szerint a társasági programokat preferálom, főleg ha ezt némi sportolással is megtudjuk dobni, nem csak az eszetlen sörözéssel. 
Egy idő után pedig kialakul egy rendszeresség, igény más emberekkel való együttlétre, a katarzisok újra átélésére. Ha valaki elsajátítja ezt, akkor már csak egy lépés, hogy napi teendőinkre ne teherként tekintsünk, hanem egy újabb célra, amit ha elérünk, környezetünk megbecsül és elismer majd.