We may not always create or invent, but …
Mit is értünk kreativitás alatt? Tulajdonképpen helyes válasz nem is létezik, hiszen a választ mi önmagunk alkotjuk. “We may not always create or invent, but we always learn when we try.”
John Doe – A múlt nélküli ember
Régóta tervezem már ezt a bejegyzést és most végre rászánom az időt, hogy az utóbbi idők egyik legötletesebb sorozatáról írjak valami ajánlóféleséget. Noha, nem vagyok egy nagy sorozat függő, mindenképpen említésre méltónak érzem ha valami képes elvenni az életemből egy egész hétvégét anélkül, hogy észrevenném. Nem mai sorozatról van szó, bevallom nem is mostanság néztem meg.
Szóval repüljünk vissza 2002-be, mikor még a szappanoperák tömkelegét próbálják lenyomni a torkunkon és a Berényi család is vígan alkalmazza jól bevált takarítónőjét, Magdi nénit. Ebben az időszakban maga a megváltás volt egy olyan sci-fi sorozat, ami számunkra eddig csak az interneten keresztül volt elérhető és ott is csak feliratosan. Szerencsére az itthoni kereskedelmi csatornák gyorsan belátták, hogy az itthoni néző közzöngésnek is igénye van egy ilyen fajta műsor szolgáltatásra. Sajnos a sorozat nem tartott tovább egy évadnál, ennek valódi oka máig kérdéses. Talán nézettségi problémák lehettek, illetve ez időben a főszereplő (Dominic Purcell) számos más felkérését is kapott egyéb filmszereplésekre. Mindenesetre nem tántorítanék el senkit a sorozat megnézésétől. Aki szereti az egy rész, egy történet szintű sorozatokat egy komolyabb átvezető szállal, annak mindenképpen ajánlom. Legnagyobb hátránya, hogy a közepe fele kicsit ültették ezt az átvezető szálat, ami akkoriban legnagyobb erényének számított ennek a sorozatnak. Tehát felfedezhető 1-2 töltelék epizód, de nem vészes, a végére úgy is elfelejtjük. A képi világa zseniális a kezdetektől fogva és zeneileg sincs okunk panaszra. Példának okáért az egyik epizód végén felcsendül a “Coldplay – Trouble” című száma is.
Mivel spoilerezni nem szeretnék, ezért csak a teljesség igénye nélkül vázolom a történet kiindulópontját. A főszereplőt a semmi közepén kihalásszák a vízből, totál meztelenül Seattle partjainál. Számos kérdés vetődik fel azonnal. Ki ő? Honnan jött? A probléma az, hogy ezekre a választ nem tudja, ellenben minden másra igen.
Vissza az időben: Scooter – The Singles (1994-1998)
Az év első albumajánlójához méltóan, azonnal egy kis nosztalgiázásra invitálnék mindenkit. A minap rábukkantam egy régi albumra, amit még anno keresztapámtól kaptam kölcsön. Igazi ereklye, ráadásul eredeti lemezről van szó. Ez nem más volt, mint 1998-ban megjelent (több mint 10 éve!) Scooter együttes szerzői albuma, ami 4 év munkásságát foglalta össze. Nevén nevezve az áldozat: The Singles 1994-1998 – Rough and Tough and Dangerous). Nos, akkoriban még nem igazán tudtam mit is hallgatok, bár talán most sem tudnám egészen behatárolni hangzásilag. Ha választanom kellene, akkor valahol a rave és hardcore szcéna környékén helyezném el. Mindenesetre ronggyá hallgattam, minden percét élveztem, eltekintve az idióta bekiabálásaitól éneklésétől a frontembernek (H.P. Baxxter). Nagyjából ebben az időszakban volt a legnépszerűbb az együttes Európában. 1997-ben Budapesten is jártak, akik netán ott voltak a koncerten, biztos vagyok benne, hogy életre szóló élménnyel gazdagodtak. Bővebben