Szekeres Barnabás - Webfejlesztő és Fotós

A Web 2.0 beköszöntével egy új korszak indult el. Mondá az úr, meg mindenki, aki hisz ebben a maszlagban. Na de miről is beszélünk? Ami történt nagyjából annyi, hogy minden webes szolgáltatás összeköttetünk egymással, melyeknek a csúcsán a közösségi hálók állnak. Noha így kevesebb lett az adatok duplikációja és mindenkihez hamarabb elérnek az információk, pedig semmit sem változott a “www” technikailag. Ugyan nem is lenne semmi baj ezzel, amíg nem kezdtünk el használni egy(vagy több) közösségi portált és kezdtünk minden lényegtelen információt a világ tudtára adni. Tehát nevezzük eme korszakot a Web 2.0-nak és emlékezzünk büszkén arra, hogy senki sem kényszerített a magánéletünk interneten való publikálására. Vagy mégsem?

Még tavaly került a mozikba a “The Social Network” című film, ami a Facebook létrejöttéről és annak fejődéséről próbált valami reális képet adni. Tulajdonképpen nem vártam sokat a filmtől, de lényegesen több mint egy szimpla dokumentum film. Azt nem mondanám, hogy az év filmje volt, de mindenképpen ajánlatos egyszer végig nézni. Nos a Facebook jelenleg a legnagyobb addikcióval bíró oldal. De mi áll a függőség és a siker mögött? A képlet nem olyan egyszerű. Amíg kevesen használják a szolgáltatás, addig exkluzív. Amikor már sokan használják, divat. Amikor már mindenki használja, addiktív. De hogyan jutottunk el az exkluzivitástól az addikcióig? Lényegében annyival válaszolhatnék a kérdésre, hogy “A Facebook volt az első közösségi háló” de akkor egyben hazudnék is. Erre a kérdésre pont a filmben kapunk választ. Kellett egy jó programozó, aki átlátta mikor jó egy szolgáltatás. Ha nincs televágva reklám hirdetésekkel és mindig elérhető a felhasználók számára. Aztán kellett a Napster (illegális zeneletöltés atyja) alapítójának mentalitása és üzleti érzéke. Ha ezt így összerakjuk, akkor valóban elmondhatjuk, hogy a Facebook volt az első olyan közösségi háló az interneten, ami lényegesen többet nyújtott elődeinél, mint például a MySpace.  Bővebben